(Avagy kiegészíthető-e a Mester korai verse, az idő görbületét kihasználva azzal, hogy nem csak korán kelek, a fát nevelek stb., hanem néha a hülyeségeket is írok?)

Bizonnyal igen, hiszen mindenki, még a legnagyobbak is leírtak olyat, amit nem kellett volna. Ákosunk is így tett, s közben idézett még a gondolom fent citált vers alapján elődjének gondolt József Attilától is, persze olyat, ami alátámasztotta mindazt, amit az amerikai Népszavában (hogy mik vannak?) leírt. Ezzel vissza is térhetünk kedvenc tudósom elméletéhez, hiszen a tér-idő görbület folytán a nagy Ámerikában elengedett szellentés, itt ebben a kicsiny, Kárpátokkal övezett biliben, okozott némi vihart.

Újság cikkek tömege, civil és nem civil szervezetek tiltakozása, parlamenti felszólalások, hihetetlen. A cikkezésben a jobboldali sajtó járt élen, de azért persze megjelent számos cikk balról is, Ákosunkat védendő.

Elvették a díszpolgári címét is, ehhez csak annyit tennék hozzá, hogy nekem valamiért a dísz-polgárról nem dísznövény, még csak nem is a dísz hal, vagy éppen a díszpinty jut eszembe, hanem a disznó. Ennek a furcsa asszociációnak a magyarázata, analízisért, ördögűzésért, vagy legalább egy bentlakásos mentális tisztítókúráért kiált, de ez van.

Szóval az ámerikai szellentés egy féreglyukon át beszivárgott és némi bűzt, meg némi példányszám boomot hozott.

Ért-e ez az egész ennyit? Természetesen, volt, hiszen én is jól elírogattam itt, ha arra gondolok, hogy az emlegetett úrról nem igazán hallottam, csak a másik Kertészről volt tudomásom, bár igaz, az ő létéről is az újságokból értesültem, akkor azt kell mondjam, Ákosunk jó érzékkel a pargetinget, marketingre cserélte, bizonyosan lesznek páran, akik e perpatvar nyomán veszik kézbe valamelyik könyvét.

Végszónak újra a Mester ihlette szavak jutnak eszembe: Ha mégsem pusztul el a világ, szellőztessük ki a szobát.

Az éjjel amerikai katonák megöltek pár embert, ha igaz köztük volt egy hírhedt terrorista vezér is. Lehet úgy volt, lehet, sőt nagyon valószínű, hogy elkövette mindazt amivel vádolták. A kérdés csupán annyi, i kik voltak a többiek, ők mit követtek el, lehet volt köztük, aki csak rosszkor volt, rossz helyen?

Amerika ünnepel, éljeneznek, rögtönzött utcabált tartanak mert meghalt néhány ember, hangsúlyozom ember. Lehet volt köztük ártatlan is, nem biztos, de lehet. Innentől beszélhet-e Amerika jogról, bírálhatja-e egy másik ország döntéseit? Gondoltak-e arra az ünneplők, hogy ilyen alapon bárki akár közülük is sorra kerülhet?  Igen, ilyen alapon bárkinek a hamvait a tengerbe szórhatják, innentől az egyik barbár, győzött a másik felett. Mindkettő ártatlanokat is ölt.

Ha már meg kellett halnia vajon miért nem kaphatta meg a vallása szerinti végtisztességet? Amelyik állam ilyet tesz az minden, csak nem civilizált. Coetzee-nek üzenem a barbárokra már nem kell várni, itt élnek köztünk és mi tapsolunk nekik

Updike Terroristája Ahmad azt mondta: Ezek az ördögök, elvették az Istenemet.

Ám az én hitemet nem vehetik el: Jót cselekedni rosszul nem lehet.

Már több mint egy hete alig mozdult ki a szobájából. A határidő bénulttá, tette. Agya olyan üres volt, hogy keleti mesterek tanítványaként a legjobb lehetett volna: “Ürítsd ki elmédet...” Nem látott képeket, nem halott hangokat, csak ült a félhomályban, a képernyőre bámult és várt.

Aztán, hogy semmi se stimmeljen a nyolcadik napon, megmozdultak az ujjai, és írni kezdte sorban:

                                                                                 Néha büdös zoknikról álmodom,

mint a denevérek

függnek szobámban mindenütt

néha büdös zoknikról álmodom

aztán amikor végre felébredek

orrom facsarja

s ahogy felnézek látom

a lámpán is ott lebeg

hát élet ez

ezt kérdezem

de elűztem barátnőt

bejárónőt

s a mosógépszerelő

száma is elveszett

Kapkodva csatolta az egy soros levélhez. “Mellékelten küldöm a kéziratot.” Egy kattintás, aztán kikapcsolta a gépet. Odakinn a tavasz már új irány vett, meztelen lábai letörölték a harmatot a fűról. Adélra gondolt, aki valaha Léda volt és arra, hogy Ady miért nem írt arról soha, hogy szeretett-e mosni.

Tizenegy elmúlt, aludni térnék ám a villogó dobozból érdekes szó összetétel száll felém, az "év hangja". Ennek fele se tréfa gondolom, s a képernyőre tapadok hátha a nagy bumm elmélet tovább gondolását hallhatom.

Ám a képernyőn, egy magát szexisnek gondoló nő, bugyiig felvágott ruhában és  egy izgő mozgó alak, fehér öltönyben bizonygatja mennyire izgulnak és arról próbálnak meggyőzni izguljak én is. Aztán némi villódzás és rángatózás után a szinpadra lép egy barna manyus meg egy szőke anyus és éktelenül visítani kezdenek, a manyuson érezni, hogy ez a magasság már sok neki, anyus még bírja, csak a falak bírják, én kicsit szédülök.

Rángatózás, izgulás, szexiskedés egyebek, aztán öröm és könnyek, lehet örömkönnyek. Felzaklatottan alszom el, mint a NASA bejelntés után, akkor napokig csigáztak, aztán kiderült, hogy nem ET találták meg, csak egy baktériumot, amiből egyszer akár ET is lehet, de még nem az.

Reggel leülök az internet elé, az összes hírportálon az év hangjáról olvashatok, arzénes baktérium vagy talán több annál.

Kicsit keresgélek és azt találom az év egy mértékegység amely azt az időt jelöli, míg a Föld megkarüli a Napot és ez nagyjából 31558149.76 másodpercig tart, arról, hogy hangja lenne, sehol nem írnak. Ettől némiképp megnyugszom, a memóriám még jó. Arra is emlékszem, hogy az év 12 hónapból áll, most éppen december van.

Újra belenézek a cikkekbe, kicsit kevésbé felületesen és megbizonyosodom róla nem én tévedtem, az évnek továbbría sincs hanja, hangtalanul némán suhan a másodpercek hátán, ami történt csupán annyi, hogy a szőke anyus megnyert egy vetélkedőt.

Az év úgy gondolom nem csak néma süket is, mert amit csak az emberi kultúra kezdete óta végig kellett volna hallgania az háttérzajnak is több volt a soknál.

Míg ezeket a sorokat írom, mintha hangok szólnának a fejemben, ez biztos jele annak, hogy most, itt abba kell hagynom az írást. Ave silentium!

Az embernek vannak szokásai, melyek egy része változik, mások maradnak, s esetleg rögeszmévé vállnak. Nos nekem egyik hosszútávon értelmezhető szokásom volt, hogy zöld, és narancs időkben Népszabadságot, piros időkben meg Magyar Nemzetet olvasok előfizetőként.

Ám mintha ez a szokásom most megtörne. Hosszú idő óta ugyanis igazából már csak ímmel-ámmal olvastam reggelenként a MN politikai híreit, ahogy közeledtek a választások úgy vált egyre érdektelenebbé számomra a tartalom, az imamalomként visszatérő fordulatok, motívumok.

Apropó imamalom, az általam nagyra tartott tibeti kultúra találmánya, a felírt mantrákat egy kis pörgettyűben forgatják, így mentesítve magukat a mantra mondogatás fáradalmai alól. Javasolnék a bal és jobboldali véleményformálóknak egy bal és egy jobboldali imamalom felállítását, melyben az untig ismert jobbos és balos közhelyek forognának, ennek pörgetését egy szobakerékpáron keresztül az arra hivatott közhelygyűrők forgatnák felváltva, s ha igaz a tibeti okoskodás akkor a többször megforduló közhelyek válnának végül igazsággá, vagyis a verseny végre valódi kiizzadt győzelemben dőlne el, mi pedig megszabadulhatnánk, „hiszen a buddhista imamalmok célja is a szabadulás”a sablonoktól és végre tele rajzolhatnánk firkálhatnánk az újságok első immáron üres öt- hat oldalát, hogy aztán végre a társadalom és a kultúra oldalaira érve új benyomásokat szerezzünk világunkról.

Na, de vissza a celebséghez és a szokásokhoz. Nos éppen a fentiek miatt egy ideje már csak a MN vasárnapi mellékletét olvasom át tüzetesen, néha az össze cikket magamévá teszem. Egyik kedvenc szerzőm a celebből anticelebbé vált János kinek enciklopédiája üde színt ad a Nemzet mellékletének. Őt általában végig olvasom, persze nem mindig.

Jánosuk nem is oly régen egy cikket írt arról, hogy kivonul a celeb létből és szépen leírta azt is, hogy miért volt az jó neki, s azt is miért hagyja el azt a mű világot. A celeb világot közvetítő médiát nem fogyasztom, így igazából fogalmam sincs, hogy Jánosunk jelenléte ott miben és miként nyilvánult meg. Nem is lenne ez érdekes, ha a mai számban nem ismét ezen lépéséről értekezne, mintha sajnálná amit odahagyott. Ezen kissé elcsodálkozom, mert celeb tudásom a benzin kúton elfogyasztott kávék és a kirakott celeb újságok címlapja által frissül, nos ezeken a címlapokon mert beljebb sose nézek, Jánosunk sose volt túl gyakori vendég. Annál inkább, egy duci vörös ki a címlapok tanúsága szerint előbb elhagyta szintén csülök pörköltön edződött férjét, hogy összeszűrje a levet egy roma megmondóemberrel, kinek apja cigány költőként ismert, ki a megmondóság, a romaság , és a cigányság valamint, ha hinni lehet a címlapoknak a jól táplált vörös alkotta Budapesti négyszögben elveszítette bizalmát az élet iránt és Hádészhoz menekült. Egyszerű halandóként és szenvedélyes kávézóként azóta sem értem, hogy ez miért ért több hónapnyi címlap létet, hogy mitől érdekes valaki attól, hogy öngyilkos lett és, hogy miért érdekli ez a sztori 74 éves édesanyámat és a barátnőit. Persze lehet előkerülnek Dávidunk titkos felfedezései, íróasztal fiókban tartott értékei, de addig számomra János ki azért szerzett nekem s gondolom másoknak is néhány elgondolkodtató és értékes vasárnap reggelt, több címlapot is kaphatott volna.

Ám János otthagyta a celebséget, és remélem nem is akar oda egy kötéllel a nyakában visszatérni, persze előfordulhat, hogy ismeri a somlói galuskán nevelkedett vöröst, hiszen kis város Budapest, nos ha így lesz akkor Jánosunk majd nem a vasárnap reggeleim megédesítője, hanem hétköznapi kávéim megvidámítójává válik, ha így lesz az enciklopédia pár cikkét beteszem egy imamalomba, s hagyom had forgassa a szél, hátha...