Tizenegy elmúlt, aludni térnék ám a villogó dobozból érdekes szó összetétel száll felém, az "év hangja". Ennek fele se tréfa gondolom, s a képernyőre tapadok hátha a nagy bumm elmélet tovább gondolását hallhatom.

Ám a képernyőn, egy magát szexisnek gondoló nő, bugyiig felvágott ruhában és  egy izgő mozgó alak, fehér öltönyben bizonygatja mennyire izgulnak és arról próbálnak meggyőzni izguljak én is. Aztán némi villódzás és rángatózás után a szinpadra lép egy barna manyus meg egy szőke anyus és éktelenül visítani kezdenek, a manyuson érezni, hogy ez a magasság már sok neki, anyus még bírja, csak a falak bírják, én kicsit szédülök.

Rángatózás, izgulás, szexiskedés egyebek, aztán öröm és könnyek, lehet örömkönnyek. Felzaklatottan alszom el, mint a NASA bejelntés után, akkor napokig csigáztak, aztán kiderült, hogy nem ET találták meg, csak egy baktériumot, amiből egyszer akár ET is lehet, de még nem az.

Reggel leülök az internet elé, az összes hírportálon az év hangjáról olvashatok, arzénes baktérium vagy talán több annál.

Kicsit keresgélek és azt találom az év egy mértékegység amely azt az időt jelöli, míg a Föld megkarüli a Napot és ez nagyjából 31558149.76 másodpercig tart, arról, hogy hangja lenne, sehol nem írnak. Ettől némiképp megnyugszom, a memóriám még jó. Arra is emlékszem, hogy az év 12 hónapból áll, most éppen december van.

Újra belenézek a cikkekbe, kicsit kevésbé felületesen és megbizonyosodom róla nem én tévedtem, az évnek továbbría sincs hanja, hangtalanul némán suhan a másodpercek hátán, ami történt csupán annyi, hogy a szőke anyus megnyert egy vetélkedőt.

Az év úgy gondolom nem csak néma süket is, mert amit csak az emberi kultúra kezdete óta végig kellett volna hallgania az háttérzajnak is több volt a soknál.

Míg ezeket a sorokat írom, mintha hangok szólnának a fejemben, ez biztos jele annak, hogy most, itt abba kell hagynom az írást. Ave silentium!