(Avagy kiegészíthető-e a Mester korai verse, az idő görbületét kihasználva azzal, hogy nem csak korán kelek, a fát nevelek stb., hanem néha a hülyeségeket is írok?)
Bizonnyal igen, hiszen mindenki, még a legnagyobbak is leírtak olyat, amit nem kellett volna. Ákosunk is így tett, s közben idézett még a gondolom fent citált vers alapján elődjének gondolt József Attilától is, persze olyat, ami alátámasztotta mindazt, amit az amerikai Népszavában (hogy mik vannak?) leírt. Ezzel vissza is térhetünk kedvenc tudósom elméletéhez, hiszen a tér-idő görbület folytán a nagy Ámerikában elengedett szellentés, itt ebben a kicsiny, Kárpátokkal övezett biliben, okozott némi vihart.
Újság cikkek tömege, civil és nem civil szervezetek tiltakozása, parlamenti felszólalások, hihetetlen. A cikkezésben a jobboldali sajtó járt élen, de azért persze megjelent számos cikk balról is, Ákosunkat védendő.
Elvették a díszpolgári címét is, ehhez csak annyit tennék hozzá, hogy nekem valamiért a dísz-polgárról nem dísznövény, még csak nem is a dísz hal, vagy éppen a díszpinty jut eszembe, hanem a disznó. Ennek a furcsa asszociációnak a magyarázata, analízisért, ördögűzésért, vagy legalább egy bentlakásos mentális tisztítókúráért kiált, de ez van.
Szóval az ámerikai szellentés egy féreglyukon át beszivárgott és némi bűzt, meg némi példányszám boomot hozott.
Ért-e ez az egész ennyit? Természetesen, volt, hiszen én is jól elírogattam itt, ha arra gondolok, hogy az emlegetett úrról nem igazán hallottam, csak a másik Kertészről volt tudomásom, bár igaz, az ő létéről is az újságokból értesültem, akkor azt kell mondjam, Ákosunk jó érzékkel a pargetinget, marketingre cserélte, bizonyosan lesznek páran, akik e perpatvar nyomán veszik kézbe valamelyik könyvét.
Végszónak újra a Mester ihlette szavak jutnak eszembe: Ha mégsem pusztul el a világ, szellőztessük ki a szobát.
